Úgy tűnik feloldhatatlan ellentét van a devizahitelt felvevők, és az azt kihelyező bankok állítása között:
A bankok váltig állítják, hogy könyveikben devizánként kell a mérlegüket egyensúlyban tartaniuk. Ez csak úgy lehetséges, ha a kihelyezett devizával rendelkeztek (legalább a jegybanki tartalékráta erejéig).
Az adósok szerint a hitel csak “devizaelszámolású“, mert devizát ők sosem láttak, a hitelszámlájuk pénzneme Forint. Hol az igazság?
Mint mindig, most is mindkét oldalnak igaza van, meg mindkét oldal téved is (azaz egyiknek sincs)!

Hogy megértsük, nézzük, hogyan is zajlott a hitelkihelyezés?

Tételezzük fel, hogy egy adott napon, egy adott banknál 100 ember akart felvenni hitelt CHF alapon. Átlagosan 10.000 CHF, maximálisan 100.000 CHF értékben. A 100.000 CHF és az akkori 3-5%-os jegybanki tartalékráta miatt a banknak minimum 100.000 CHF * 5%=5.000 CHF devizával kellett rendelkeznie, melyet elhelyezett a jegybanknál.

Tehát a bank elhelyezett az MNB-ben 5.000 CHF devizát (nem valutát!), amit pl. az anyabanktól kapott kölcsönbe, amit a külföldi anyabank úgy tudott nyújtani magyar leánybankjának, hogy pl. 5% tartalékráta mellett kihelyezett 100% hitelt a magyar leányának. Azaz az 5.000 CHF devizához az anyabanknak 5.000 CHF *5% tartalékráta = 250 CHF valutával vagy devizával kellett rendelkeznie. Ha svájci az anyabank, vagy van svájci fiókja, akkor ezt svájci frankkal, mint valutával is megoldhatta. Ha nem rendelkezett ilyen forrással, akkor deviza alapon kellett egy svájci frank valutával rendelkező forrástól hitelt felvennie. Egyszerűség kedvéért tételezzük fel az elöbbit, azaz a valutaforrás meglétét.

Most nézzük a másik oldalt: Mivel a bank a hitelfelvevőkkel időpontot egyeztetett, ezért lehetősége volt adott “csúcsnapokra” egyszerre több hitelfelvevőnek kölcsönt nyújtania. Persze ezek a csúcsnapok egyre sűrűsödtek, ahogy a hitelfelvétel mértéke felfutott. De a banknak már a hitelfelvételi láz felfutási szakaszában (vagy később a lefutási szakaszában) is lehetősége volt arra, amit leírok.

Az ügyfelek egy hitelnyújtási várakozási sorba kerülnek. Ebből a várakozási sorból fogják az elsőt és kihelyezik a devizalapúnak nevezett hitelét, amihez az MNB-ben elhelyezett CHF deviza biztosítékot nyújt. (A hitelkihelyezés sorrendjével is lehet persze játszani, és optimalizálni napon belül is, de most ezt hagyjuk figyelmen kivül.) Az első ügyfél megkapja a devizát, melyet a Forintban vezetett hitelfolyószámla miatt azonnal át is váltanak Forintra. A bank visszakapja a devizáját, és egy újabb devizahitelt tud kihelyezni. Ezt meg is teszi, mert jöhet a második ügyfél a várakozási sorból.

Tehát tényleg igazuk van a bankoknak, mert devizahitel a bankok által kihelyezett hitel!
Már csak az a kérdés, hogy milyen mértékben is az!

Milyen mértékben devizahitel a kihelyezett hitel?

A fenti feltételezett napi 100 ember átlagos 10.000 CHF, azaz összesen 1.000.000 CHF hiteléhez elég volt a kereskedelmi banknak összesen az adott napi maximális hitelfelvételhez (100.000 CHF) szükséges 5.000 CHF jegybanki tartalékkal rendelkeznie a Magyar Nemzeti Banknál.
Vagyis a páldában 5.000 CHF/1.000.000 CHF=0.5% arányban devizahitel a devizahitel.
Viszont 100%-0,5%=99,5% mértékben egyáltalán NEM DEVIZAHITEL!
Tehát tényleg igazuk van a banki adósoknak, mert devizahitel mögött a bankoknak szinte nem is kellett devizával rendelkezniük! Nyugodtan mondható, hogy a hitel csak “devizaelszámolású”!